A Halottak
Királynője megérkezett.
Maura Isles, a vezető halottkém kiszállt fekete Lexus-ából, és megjelenése
ezen a hideg délutánon tökéletesen illett a becenevéhez, amit a bostoni
rendőrök adtak neki. Fekete autó, fekete kabát, fekete sál. Épp megfelelő
ehhez a téli naphoz, a mélyülő árnyékokhoz és a közelgő hó illatához.
Jane Rizzoli nyomozó kesztyűs kezével intett.
- Hé, doki! - kiáltotta. - Remélem, hozott zseblámpát.
Maura átment az úton a templom bejáratához és felnézett az íves kapura és
ablakokra.
- Szent Antal? Az épület évek óta zárva van.
- Az áldozatot odabent találtuk meg. - Jane megremegett, ahogy a szél a
kajába kapott és meglebbentette a kabátja szegélyét. - Ahogy a gyilkos is.
- Gyilkos? - Maura kérdő pillantást vetett Jane-re. - Tehát már eldöntötte,
hogy gyilkosság volt.
- Ha meglátja a testet, tudni fogja, miért.
Jane megvárta, míg Maura védőzsákot tett a cipőjére és kesztyűt húzott, majd
kinyitotta a hatalmas tölgyfa ajtót, és belépett. Bár a széltől már védve
volt, a nyirkos helyiséget hidegebbnek érezte, mintha a falak sugároznák a
hideget. Az épületben nem volt áram, és az egyetlen világítás egy zseblámpa
fénye volt a terem túlsó végében. A barlangszerű tér felett árnyékok lógtak
olyan vastagon, mint az éjszaka.
- Hogy találták meg a testet? - kérdezte Maura.
- Egy járókelő jelentette, hogy sikolyokat hallott az épületből. Azonnal
hívta a 911-et. Az első rendőr, aki a helyszínre ért azt mondta, a hátsó
ajtó nyitva volt. Bejött, és megtalálta a holttestet.
Jane elfordította a zseblámpáját, és
elvezette Maura-t a padok között az oltár felé, ahol Barry Frost nyomozó és
három helyszínelő várta őket. Olyanok voltak az áldozat fölött, mint egy
ünnepélyes kör, akik a sötétben leselkedő ragadozóktól óvják azt. A férfiak
odébb álltak, így láthatóvá vált egy fiatal nő a földön.
- A személyi igazolvány szerint a neve Kimberly Rayner, tizenhét éves. -
mondta Frost.
Senki sem szólalt meg, mikor Maura közelebb hajolt és lenézett a duzzadt
arcra. A lány szőke haja zsíros, arca pedig koszos volt.
- Teljesen fel van öltözve, tehát nem valószínű, hogy szexuális erőszak
volt, de látja a fulladásra utaló jeleket? - kérdezte Jane. A nyakára
irányította a zseblámpája fényét, amely hátraívelt volt, ezzel szabaddá téve
a torkot, ahol a bőrön véraláfutások jelezték a gyilkos könyörtelen
szorítását. A halott lány arca puffadt volt, a test viszont, akár egy
csontváz, a kulccsontok groteszk módon ágaskodtak, a csukló pedig vékony
volt, akár egy gally. Alultápláltság miatt a teste saját magát kezdte
fölfalni, elfogyasztotta a zsírt és izmot, hogy tápanyagot juttasson az
agyba és a szívbe.
- Kíváncsi rá, mi az, ami igazán rémisztő? - kérdezte Jane.
- A holttest nem elég?
- Nézzen oda. - Jane megfordult, és a zseblámpájával valami csillogó dologra
világított a sarokban. Valamire, amitől még a rendíthetetlen Maura is
zihálni kezdett.
Egy koporsó. A fedele pedig nyitva volt. |
