|
Ez minden regényíró álma,
hogy lássa a karaktereit életre kelni a képernyőn, mindazonáltal ez egyben egy
ijesztő élmény is, mert nem tudod megállni, hogy azon töprengj, hogy
a karakterek, akiket te keltettél életre és éltetted őket évekig, olyanok
lesznek-e, amilyeneknek elképzelted őket. Tehát ideges voltam, mikor először
leültem, hogy megnézzem a bevezető epizódot, amely a krimisorozatom első két
részén alapul, A sebész és A tanítvány című regényeken. A bevezető epizód
forgatókönyvét a
vezető producer és író, Janet Tamaro készítette, aki kidolgozta a tévésorozatot a
könyvekből. A cselekmény jórészt A tanítványon alapul, de Janet "ráírta" a
saját határozott bélyegét a karakterek jellemére, megerősítette a
kapcsolatot Jane és Maura között, és hozzáadta a saját csodálatosan
csintalan érzékét a humorhoz. A regények írójaként egészen más szemmel
néztem, mint valaki, aki először látja a történetet. Nem akarok túlságosan
belemenni a cselekmény részleteibe, azokért a nézőkért, akik elmulasztották,
egyszóval... Wow!
Figyelem! SPOILER!
Innentől kezdve az epizód részleteire kitérő leírás következik.
Az első jelenet teljesen
rémisztő, még így is, hogy nem látsz sebesülést és vért, de tudod, hogy valami
szörnyűség történik abban a nappaliban. Hallhatod a félelmet, a félelem
miatt pedig feláll a szőr az ember hátán. Hihetetlen színészi játék és
rendezés, és aztán a mindent darabokra törő vágás. Egyenesen Jane-re, és az
öccsére, Frankie-re, akik kosaraznak. Azonnal látod a képet: Jane versengő,
heves és kész arra, hogy a pasikkal is szembeszálljon. Akkor is, ha ez
vérző orrot eredményez. Akkor is, ha az anyja lehordja.
A bűneset színhelyén a
teljes szereposztás megjelenik a megszokott karakterek felbukkanásával,
egyenesen a regényeimből. Maura messze elegánsabb és jólöltözöttebb, mint a
könyvekben, de mégis az a hűvösen ésszerű Maura Isles, akit elképzeltem. Korsak tökéletesen lefestett, noha jobban kinéző verzióban. Barry Frost
vicces, mint határozott nyomozó, akinek a gyomra mégsem bírja egészen jól
kezelni a gyilkosságok helyszínét. (A könyvben is hányt!) Aztán Gabriel Dean
is besétál... nos, ott van az a női reakció, amit nagyszerűnek képzeltem
Gabriel Dean belépéséhez. Mindez egyben az első néhány percben. Lenyűgözött,
hogy mennyire kifejező egyetlen rövid jelenet: a történet Jane és Korsak
között, Frost ingadozása, a bizalom Jane és Maura között és a néma
beismerés a két nő között a kölcsönös érdeklődésről Dean ügynök iránt.
Mint író, megvan az a
kényelmem, hogy cselekményeket, háttértörténeteket és kapcsolatokat
építhetek oldalról oldalra. Valójában számomra nyolc könyvbe telt
kialakítani Jane és Maura világát a családi történeteikkel és szerelmi
kapcsolataikkal. De valahogy ez a jelenet perceken belül végigvezeti
mindezt. Lenyűgöz az a hatékonyság és lendület, ami mindezt összehozta.
A börtönjelenet Jane
és Hoyt között a könyvben soha sem történt meg, de ez a jelenet azért van,
hogy bemutassa a gyilkos és a nyomozó közti, múltbeli kapcsolatot. Ebben
látható, hogy Jane-nek és Hoytnak van egy egyfajta beteg történelmük - ami
azóta is kísérti Jane-t, és végül meg is ölheti. Többet mondva túl sokat
árulnék el...
Csupán 45 percben ez az
epizód összefogta a történeteim sötétségét, de sikerült humort is hozzáadni és
egyfajta furcsa bájt. |
