|
Akik már olvasták a
könyveimet, tudják, hogy sötétek és intenzívek, nem sok humorral. Mókás volt
nézni, ahogy ez az epizód ötvözte a merész humort egy komoly
sorozatgyilkosság történetével.
Figyelem! SPOILER! Innentől kezdve az epizód
részleteire kitérő leírás következik.
Újabb fojtogatások miatt Jane és Maura
elámulnak, hogy a bostoni fojtogató talán még mindig életben van, és újra
gyilkol. Eléggé hátborzongató, hogy a mostani áldozatok nevei megegyeznek a
korábban meggyilkoltakéival. A nyugdíjas gyilkossági nyomozó, akit a kiváló
Brian Dennehy alakított, elmondta Jane-nek, hogy sosem hitte, hogy az igazi
elkövető került a rácsok mögé. Jane pedig kezdi azt hinni, hogy igaza lehet.
Volt néhány olyan jelenet, amin hangosan
nevettem, az első Maura katasztrofális randevúja volt, amikor nem tudta
kikapcsolni magában az orvost, és diagnosztizálta a férfit, aki vacsorára
hívta. A másik az volt, mikor az egyik gyanúsított idős anyja szembeszállt a
három nyomozóval, és valamennyi szexista és rasszista jelzőt a fejükhöz
vágott - ez nem az, ami elvárható, hogy egy édes nagyi száján kijöjjön.
Mélyebb bepillantáshoz jutunk, mikor Kenny
Leahy nyomozó megkérdezi Jane-től, hogy miért lett zsaru. Erre ő egyszerű és
őszinte választ adott: szereti a munkáját és soha nem adja fel. Egy olyan
nő, aki nem fogja feláldozni akárkiért az életének ezt a részét. (Ez az,
Jane!) És mikor Jane
régi, gyerekkori ellensége előléptetésének köszönhetően visszatér az
életébe, hogy újra meggyötörje, már tudod, hogy a tűzijáték még csak most
kezdődik kettejük között. |
